Ladmóc Község a Zempléni -szigethegység D-K szegélyén fekszik. 

A településnek a 2/3 része hegyvidéki, legmagasabb pontja 280 m, a Bodrog folyó jobb partján fekszik, míg területének 1/3-a a folyó bal partján síkság jellegű, 98- 101 m magasságban.

É-i szomszédja Zemplén, É-Ny-i Céke, Ny-i Szőlőske, D-i Bodrogszerdahely és K-i Szomotor Község.

Története szorosan összefügg Zemplén történelmével, régészeti leletei az ősi időkből származnak.

A régmúltat idéző beszédes dülőnevek közül ki kell emelni a "Kasvár" elnevezést, mely minden bizonnyal egy régebbi erődítményre utal.

Ezek után neves családok váltogatják egymást a birtoklásban, mint pl. a csicseri Orosz, a Megyeriek, a Czéczeyek, Sztropkóy, a Vékey, Sennyey,Csicseri, Dessewffy, Rákóczy családok és a tőketerebesi pálosok.

A XIX.sz. első felében kb. 22 birtokosa volt, akik közül a jelentősebbek asátoraljaújhelyi pálosok, az Almássy, a Sennyey és a Lónyay család.

A község magyar nevét, a XIX.sz. végén kapta, a szlovák nevét, pedig1948-ban jelölték ki, Ladmovce néven.

A helyi lakosok nemcsak őstermelésből és szőlőtermelésből éltek, hanem a Somos hegyen, -ma is látható emlékei vannak - a mészkőégetésnek,

Egyedi mész szigetet képez, amelyet mészkedvelő növényzet borit be.

Ebből keletkezett egy híres szólás-mondás, mely így hangzott:

" Ég Lagmóc"

ezt azért használták, mert a mészégetők tüzei a hegyeken itt-ott felbukkanó esti tüzek messzi távolba ellátszottak.

A Ladmóci kataszterben található az 1953-ban kikiáltott Kasvár nevű nemzeti, természeti rezervátum, amely 116,4 hektáron terül el, értékes természeti terület.

Templomtörténete igen érdekes, amelyre már lehet alapítani egy jólműködő turisztikai tevékenységet.

Az 1980-as években, katonai célokra a Bodrog folyón kiépítették a kikötőt, amelyet érdemes lenne adottságait tekintve tovább fejleszteni.