Földrajz |
Természeti adottságok
Már Anonymus is, pontosan meghatározta a Bodrogköz, földrajzi fekvését, amely nem más, mint a Tisza és a Bodrog által határolt 800 km2-es nagyságú földterület. A XIV.sz.-ban kapta a jelenlegi közismert nevét, annak előtte a nehézkesen ejthető " Thysabodrogkezi " nevet viselte.
A határ adta folyók, amelyek körül ölelik a Bodrogközt, valóságos szigetté alakította, mely a későbbiekben egy nagy fokú bezártsághoz vezetett, amely jelenleg is tart.
Ma három folyót tartunk számon a Tiszát, a Bodrogot és a Latorcát, melyek a Bodrogköz természetes határait alkotják.
Az első hatalmasan, szőkén hömpölygő folyó a Tisza, ami igazi tájalakító, ami hozzájárult a mai tájkép kialakulásához.
Az elhagyott medrek, mint a Tice és a Karcsa a bizonyítékai annak, hogy a Tisza vándorolt, szinte hegynyi homokot és más hordalékot sodort magával, épített folyóhátat, melyek a mai településeknek adtak alapot, pusztította a jégkorszak végén felhalmozott homokhegyeket - igazi tájalakítóként viselkedve.
Ma, részben mesterséges medrében hömpölyög, határt alkotva a szlovákiai rész 8 km-nyi szakaszával, az Ukrán határral és átérve Magyarországra, szintén határt alkot a Zemplén és Szabolcs megye között.
A Latorca, mihelyt vizei átfolynak a mai hivatalos Kárpátaljáról, azonnal síksági folyó jellegét ölti fel. Széles kanyarulatai ma is jellemzőek rá, hiszen nem régen szabályozták és így megőrizhette ősijellegét és természetességét.
Szintén határfolyó, mely elválasztja a tőle délre fekvő részt Zemplént és északra az Ung Megye vidékét, egyetlen közúti hídján lehet megközelíteni a két partot.
A lapályon áradáskor gyakran szétterülő folyó két partján egykor széles sávban fedték az átjárhatatlan mocsárerdők és ártéri ligetek. A két partján fekvő települések sokkal messzebb fekszenek egymástól, mint más közeli folyó esetében.
A Bodrog, igazi érdekessége, hogy
Európában az egyetlen folyó, amelynek nincs forrása, mert a Latorca, / Laborc - Ung / és az Ondova / Tapoly/ vizeinek egyesüléséből keletkezik, a Zemplén Községnél északkeletre. Századunk elején, még Bodrogocskának, Bodrogcsának nevezték.
A Zemplén Községtől, hömpölygő folyó szlovákiai szakaszán, Bodrogszögig összekötő folyónak nevezhetjük, mert magas partjai megengedték, hogy a szemközti falvak közel épüljenek egymáshoz, átlátható távolságra.
Ez, az oka annak, hogy e szakaszon nem alakult ki az itt élő lakosságban az elkülönülés tudata, hiszen a Bodrog két partján egy megyéhez tartozó emberek élnek, egy nyelvet beszélnek, egyformák a szokásaik.
Ez, magyarázza azt, is, hogy a folyó jobb partján élő ember is bodrogközi embernek tekinti magát, holott ténylegesen, aki a folyó túl oldalán lakik, annak már a Zempléni - szigethegység lábánál van a lakóhelye.
A mai településeket az egykori Tisza - medrek határozzák meg a legjobban, mivel az egykori folyóhátak biztonságot kínáltak az áradásoktól, lehetőséget nyújtottak a kis termőföldek létesítésére, a csöndesebb vizekben bőségesen volt hal, az áztatott legelőkön megélt a jószág, és a makkot kínáló rengetegben vígan hancúroztak a disznók.
Mint a gyöngysor úgy húzódtak a Felső - Bodrogközbe és az Ung vidékbe a községek.
A magyar Alföld északkeleti szögletében, az egyik legkésőbben ármentesített vidéke a Kárpát -medencének. Az alsóbb, délibb falvak szinte mindegyike az egykori mocsárvilágból kiemelkedő homokhátakra telepedtek.
Fentebb, mintegy a határszakasztól kezdődően emelkedik a táj, sőt olyan hegyek tarkítják, mint Kis-és Nagykövesden található, Tarbucka vagy a bodrogszerdahelyi, királyhelymeci vagy a széles vidéket ellátó szentesi.
A vizeket levezető, mintegy 500 km -nyi csatorna mellett ott találhatóak az egykor bővizű folyók, a Karcsa, a Tice, vagy a kisebbek, a Füzesér, Malomér, maradványai és él még az emléke a Bodrogköz közepét szinte teljesen kitöltő mocsárnak, a Hosszúrétnek, melyet a peremén megtelepedett jelenleg magyar falvak területei, Bodroghalom, Vajdácska, Karos, Karcsa, Pácin, Kis- Nagyrozvágy még ma is kirajzolódnak.
A földrajzi és természeti adottságai alapján az országok egyik legváltozatosabb területei. Itt találkozik az Északi - Középhegység és az Alföld róna tája. A területnek jelentős az ökológiai potenciálja, hiszen növény és állatvilága sajátságosan gazdag és változatos, amely nemcsak a geológiai és felszíni feltételekből következik, hanem lényegében átfedi egymást a pannon, a kárpáti, a szarmata és az illír flóratartomány.
E gazdagságot jeleníti meg, a 227 itt élő faj, amely a szlovákiai védett és veszélyeztetett növények jegyzékében szerepel, sőt 8 bennszülött növény is itt található.
A lakosság összetételét tekintve csaknem 90%-a ma is magyar, mégis ez a kisrégió vallástörténeti és kultúrtörténeti szempontból,"Közép - Európa kicsiben". Megtalálhatók itt, a klasszikus nagy felekezetek, a római katolikusok, a görög katolikusok és a reformátusok egyaránt.
A templomok, megmaradt várak és kastélyok az építészeti korok és stílusok színes kavalkádját mutatják.
Az itt található, román és gótikus stílusú templomok bizonyítják, hogy a vidék, már korán a nyugati civilizációs kör befolyása alá került. Találhatunk, pompázatos barokk és a XIX. századi klasszicista jellegű templomokat is.
A Felső - Bodrogköz tája, természete, építészeti emlékei és hagyományai sajátságos elemét képezik a magyar Alföld északkeleti csücskének.
|