Jelenlegi lakosainak létszáma: 514 fő, munkanélküli 52 fő, roma lakosság aránya kb. 15 %. 

A Bodrogköz egyik legrégebbi települése, Honfoglaláskori település, itt található a Honfoglalók temetője, amit 2007. július 6-án Nemzeti sírkertté avattak.
  Érdekessége, hogy honfoglaláskori temetője egyedül álló, igen gazdag régészeti leleteket ástak ki, amelyet a Miskolci Hermann Ottó Múzeumban őriznek. Ismert aKarosi tarsoly lemez és a Karosi sólyom,  A község első ismert írásos említése 1392-ből, az egri káptalan bizonyság leveléből származik.

Területe, birtokjogi szempontból rendszerint erősen megosztott volt a XVI.sz. végéig. Ezek után, említve vannak a Barkóczy László, Alaghy Ferenc, majd báró Sennyey család rendelkezett a legnagyobb birtokkal a községben, a XVII.sz.-ban.
  1930-as években a Sennyey család mellett gróf Nádasdy Ferenc neve is szerepel a birtokosok között.
  1880-ban tűzvész pusztította a falut. A református temploma 1824-ben épült.
  A magyar - szlovák határmentén fekszik. Közvetlen szomszédságban van a Felvidéki Bodrogszerdahellyel, kb. a házak 1 - 2 km távolságban vannak egymástól.
  A két település között 2006-ban megépült és átadásra került a 118.évvel ezelőtt a Bodrogköz vérkeringését biztosító közút.
  A Bodrogközi Fejlesztési Partnerség első közös nagy fejlesztése, amelyben a Partnerség minden tagja részt vett.
  A nemzetközi útátadásával, mintegy 40-50 kmrel közelebb kerültek a Felső és Alsó Bodrogközben élő polgárok.
  Vasút vonala nincs, közúton jól megközelíthető, hozzávetőlegesen azonos távolságban található a Bodrog és a Tisza folyótól.
Hagyományt őrző tevékenységek, a szőnyegszövés, a lópatkoló kovács, de nincs jelenleg követője.