Ladmóctól leérve a Bodrog hídra érve jobbra fordulva a festői szépségű  Szőlőskéhez jutunk.

Nevét szőlőhegyeitől nyerte és Szőlős néven volt ismert, nem véletlenül lett része a Tokaj- hegyaljai történelmi borvidéknek.

Első írásos említése I. István király idején volt, amikor is 1029-ben Beke udvarnokát nemessé léptette elő, s neki ajándékozta az udvarnokok földterületének egy részét. Későbbi évszázadokban sok neves család birtokos fordult meg a településen, amelynek mai nap is, meg vannak a nyomai.

Pányi Ferenc, Rátkai István, Tárczai Miklós, Báthory István, Sennyey bárók, Szentiványi Mihály, Almássy család, majd Andrássy családhoz került a XIX. században.

Andrássy Gyula gróf családjának a szőlőkerteken kívül nagy pincéi,

borosházai és kápolnája is volt a községben.

1772-ből származó írás szerint Szőlőskének jó minőségű, tisztaízű bort és aszút termő szőlőhegyei vannak.

Legjobb területei a Pósa, a Pipó hegyeken és Diócska dombon található.

A lakosság legnagyobb része a mezőgazdasági munkákkal, szőlészettel,halászattal, kosárfonással és fuvarozással kereste kenyerét.

A református egyház hívői, hanem is sokkal, de többen vannak, majd ezt követi a római és a görög katolikusok.

1952-ben Szőlészeti Szakközépiskola létesült, szőlészeti, gyümölcstermesztési, nemesítés és magtermesztésre tanítják, a még ma isműködő komplexumban a hallgatókat.

A község területéhez tartozik a régmúlt időkben közkedvelt fürdő -és üdülőhely, a HATFA elnevezésű vastartamú forrással rendelkező hely.

A magas munkanélküliség ellenére a községben több magánvállalkozó van,amelyek a szolgáltatóiparban tevékenykednek, központi-és vízvezeték szerelés, üvegezés, kárpitozás, Tüzép, mezőgazdasági gépalkatrész és kisgép értékesítés, hentesárú, ABC - iparcikk, egy italbolt és egy magas színvonalú presszó működik.