| Geography |
Natural values
The territory of Bodrogköz was correctly determined by Anonymus as the 800 km2 large land between Tisza and Bodrog rivers. The region got its name in the 14th century, before that, it was called „Thysabodrogkezi”. The bordering rivers formed a real island, resulting in the closed situation of Bodrogköz even today. The natural borders of the Bodrogköz are formed by three rivers, namely Tisza, Bodrog and Latorca. The first one is the great, yellow Tisza, which is a real landscape-former, that contributd a lot to the look of today’s Bodrogköz. The empty beds of rivers Tice and Karcsa are proving that Tisza has left its bed, created huge hills of sand and other materials, built small islands, serving as a base for the settlements today and it also destroyed sand hills built at the end of the ice age- behaving just like a real landscape forming power.
Today, the river is partly in an artificial bed, forming a border with its 8 km long part for Slovakia and the Ukrainian border, andreaching Hungary it is also a border between the counties Zemplén and Szabolcs. As soon as water comes down from Sub-Carpathia, Latorca gets the image of a plain river. Its wide curves still characterise it, as it was regulated long ago, so it could preserve its ancient look and natural condition.
It is also a border river between the Zemplén to the South and Ung county; the two banks ca only be approached through its only bridge. At the banks of the rivers that are usually coming out of their beds during floods, were covered by swamp forests in a wide area. The settlements on different banks of the river are situated much further from each other, than in the case of other rivers. It is the only river in Europe, that has no spring, as it comes from the union of Latorca (Laborc-Ung) and Ondova (Tapoly) North-east of Zemplén village. In the beginning of the century, it was called Bodrogocska, Bodrogcsa.
It can be called a connecting river from Zemplén till Bodrogszög, as its high banks made it possible for villages to get built close to each other, within sight distance. This is why the idea of isolation was not formed within the local residents, as only those people live here, by the banks of the Bodrog, who belong to the same county, speak the same language and have the same traditions. This is also why people on the right bank of the river consider themselves as Bodrogközi people, although those who live there, are living at the bottom of the Zemplén-hills. Today’s villages are mainly determined by the Tisza beds, as previous hills formed by the river meant security from floods, offered opportunities for creating smaller agricultural lands, while some parts of the river had fish, animals could be kept well on the fields, and pigs could be bred in the rich forests.
The settlements moved to the Upper-Bodrogköz and Ung area just like a rope of pearls.
It is the North-eastern part of the ungarian Great Plains, and one of the lastly drained territory of the Carpathian basin. The lower, Southener villages mostly settled down on sand hills that were previously rising from the swamps.
The landscape starts from the border region, and is spiced with hills, such as Tarbucka, that can be found in Kis- and Nagykövesd, or the hills of Bodrogszerdahely, Királyhelmec or Szentes.
By the 500 km water-leading channel, the remains of great rivers, such as Karcsa, Tice, or the smaller ones, like Füzesér and Malomér can still be seen, and the memories of the great swamp formerly situated in the middle of Bodrogköz, called Hosszúrét is still living. Some villages settled around the great swamp, these are Bodroghalom, Vajdácska, Karos, Karcsa, Pácin, Kis- and Nagyrozvágy.
This is the meeting point of Északi-középhegység hills and the Great Plain. The territory has an important ecology, as bots its flora and fauna are very rich, thanks to its special geological and surface conditions, but many plant species are from the Pannonian and Carpathian territories. This natural richness is represented by the 227 plant species living here, which are registered as protected and endangered species in Slovakia, and 8 native species also can be found here.
According to the population, 90% is still Hungarian, but this region is considered the miniature of Central Europe because of religious and cultural causes. All great religions are represented here, such as Roman catholics, Greek catholics and Reformats.
The churches, preserved castles and mansions represent different art periods in architecture.
The Roman and gothic-styled churches prove that the territory got under the influence of western civilisation quite early. We can also find spectacular baroque and classicist churches from the 19th century. The landscape, natural values, architecture and traditions of the Upper-Bodrogköz are special elements of the North-eastern part of the Great Plain of Hungary.
A Latorca, mihelyt vizei átfolynak a mai hivatalos Kárpátaljáról, azonnal síksági folyó jellegét ölti fel. Széles kanyarulatai ma is jellemzőek rá, hiszen nem régen szabályozták és így megőrizhette ősijellegét és természetességét.
Szintén határfolyó, mely elválasztja a tőle délre fekvő részt Zemplént és északra az Ung Megye vidékét, egyetlen közúti hídján lehet megközelíteni a két partot.
A lapályon áradáskor gyakran szétterülő folyó két partján egykor széles sávban fedték az átjárhatatlan mocsárerdők és ártéri ligetek. A két partján fekvő települések sokkal messzebb fekszenek egymástól, mint más közeli folyó esetében.
A Bodrog, igazi érdekessége, hogy
Európában az egyetlen folyó, amelynek nincs forrása, mert a Latorca, / Laborc - Ung / és az Ondova / Tapoly/ vizeinek egyesüléséből keletkezik, a Zemplén Községnél északkeletre. Századunk elején, még Bodrogocskának, Bodrogcsának nevezték.
A Zemplén Községtől, hömpölygő folyó szlovákiai szakaszán, Bodrogszögig összekötő folyónak nevezhetjük, mert magas partjai megengedték, hogy a szemközti falvak közel épüljenek egymáshoz, átlátható távolságra.
Ez, az oka annak, hogy e szakaszon nem alakult ki az itt élő lakosságban az elkülönülés tudata, hiszen a Bodrog két partján egy megyéhez tartozó emberek élnek, egy nyelvet beszélnek, egyformák a szokásaik.
Ez, magyarázza azt, is, hogy a folyó jobb partján élő ember is bodrogközi embernek tekinti magát, holott ténylegesen, aki a folyó túl oldalán lakik, annak már a Zempléni - szigethegység lábánál van a lakóhelye.
A mai településeket az egykori Tisza - medrek határozzák meg a legjobban, mivel az egykori folyóhátak biztonságot kínáltak az áradásoktól, lehetőséget nyújtottak a kis termőföldek létesítésére, a csöndesebb vizekben bőségesen volt hal, az áztatott legelőkön megélt a jószág, és a makkot kínáló rengetegben vígan hancúroztak a disznók.
Mint a gyöngysor úgy húzódtak a Felső - Bodrogközbe és az Ung vidékbe a községek.
A magyar Alföld északkeleti szögletében, az egyik legkésőbben ármentesített vidéke a Kárpát -medencének. Az alsóbb, délibb falvak szinte mindegyike az egykori mocsárvilágból kiemelkedő homokhátakra telepedtek.
Fentebb, mintegy a határszakasztól kezdődően emelkedik a táj, sőt olyan hegyek tarkítják, mint Kis-és Nagykövesden található, Tarbucka vagy a bodrogszerdahelyi, királyhelymeci vagy a széles vidéket ellátó szentesi.
A vizeket levezető, mintegy 500 km -nyi csatorna mellett ott találhatóak az egykor bővizű folyók, a Karcsa, a Tice, vagy a kisebbek, a Füzesér, Malomér, maradványai és él még az emléke a Bodrogköz közepét szinte teljesen kitöltő mocsárnak, a Hosszúrétnek, melyet a peremén megtelepedett jelenleg magyar falvak területei, Bodroghalom, Vajdácska, Karos, Karcsa, Pácin, Kis- Nagyrozvágy még ma is kirajzolódnak.
A földrajzi és természeti adottságai alapján az országok egyik legváltozatosabb területei. Itt találkozik az Északi - Középhegység és az Alföld róna tája. A területnek jelentős az ökológiai potenciálja, hiszen növény és állatvilága sajátságosan gazdag és változatos, amely nemcsak a geológiai és felszíni feltételekből következik, hanem lényegében átfedi egymást a pannon, a kárpáti, a szarmata és az illír flóratartomány.
E gazdagságot jeleníti meg, a 227 itt élő faj, amely a szlovákiai védett és veszélyeztetett növények jegyzékében szerepel, sőt 8 bennszülött növény is itt található.
A lakosság összetételét tekintve csaknem 90%-a ma is magyar, mégis ez a kisrégió vallástörténeti és kultúrtörténeti szempontból,"Közép - Európa kicsiben". Megtalálhatók itt, a klasszikus nagy felekezetek, a római katolikusok, a görög katolikusok és a reformátusok egyaránt.
A templomok, megmaradt várak és kastélyok az építészeti korok és stílusok színes kavalkádját mutatják.
Az itt található, román és gótikus stílusú templomok bizonyítják, hogy a vidék, már korán a nyugati civilizációs kör befolyása alá került. Találhatunk, pompázatos barokk és a XIX. századi klasszicista jellegű templomokat is.
A Felső - Bodrogköz tája, természete, építészeti emlékei és hagyományai sajátságos elemét képezik a magyar Alföld északkeleti csücskének.
|
